A programnak megfelelően lezajlott a Web 20 éves születésnapi bulija. A Globe-ban csak a sajtó és a külön meghívottak élvezhették a helyszínen az eseményeket, a CERN több ezer fős legénysége szokás szerint a kivetítőkön és a webes közvetítésen keresztül kapcsolódhatott be. Ugyanis dolgozni is kellett valakinek. Aztán olyat láttam, amire 20 éve kíváncsi voltam: beüzemelték valamelyik ősi gépet, és azon Tim Berners-Lee demonstrálta az első grafikus web böngészőjét. Jó kis időutazás volt... Aki többet tud, és erre jár, az felvilágosíthatna, hogy valóban az egyik NeXT produkcióját láthattuk?

Az én első böngészőm még a Mosaic volt, emlékszik még erre valaki? Ah, azok a régi szép idők, a KLTE elméleti Fizika Tanszékén éjszaka a kék Indy-k előtt, bámulva a Mosaic állapotsorában hosszú percekig a "stalled" üzenetet... Szép idők voltak!

Az Origó cikke az eseményről.

Ebben a postban az 1992-es év fizikai Nobel díjasáról lesz szó, aki az idén lesz 85 éves. A díjat az úgynevezett (nem kell megijedni...) sokszálas proporcionális kamra kifejlesztéséért kapta. Charpak 1959-ben csatlakozott a CERN-hez, a szóban forgó eszközt ott fejlesztette ki, 1968-ban.

Elég kalandos, szinte tipikus fizikus élete volt. Lengyelországban született, 7 éves korában családjával Franciaországba költözött. Itt részt vett az ellenállásban a II. világháború alatt, ezért, valamint zsidó származása miatt Dachau-ba vitték 1944-ben. Túlélte, 1945-ben szabadult. Utána kezdte el felsőfokú tanulmányait: bányamérnöki oklevelet szerzett, majd ledoktorált nukleáris fizikából.

Hogy mi az a fenti cucc, és miért lett olyan fontos, arról majd írok egy másik post-ot, most csak röviden annyit, hogy ez egy részecske detektor, feladata a szubatomi reakciók során keletkezett termékek elfogása, és tulajdonságainak meghatározása. A CERN mai óriási gépei is gyakorlatilag Charpak munkáján alapulnak, persze műszakilag brutálisan tovább fejlesztve. Nagyon pepecs munka volt annak idején összerakni, több ezernyi vékony huzalt kellett precizen öszeilleszetni. Az első prototípuson hónapokat dolgoztak Charpak kollégái, csak azért hogy egyik nap Charpak kissé közelebb tolja az eszközhöz kedvenc vasszékét. A működéshez szükséges erős mágneses mező erre kirántotta alóla a széket, és belevágta a huzalok közepébe, lehetett elölről kezdeni a munkát. A történetet azóta is emlegetik a CERN-ben.

A kamrákkal és különböző változataikkal aztán villámgyorsan felfedeztek egy rakás új alapvető részecskét, köztük a W és Z bozonokat (ezt is a CERN-ben), amiért Carlo Rubbia es Simon van der Meer szintén megkapták a maguk Nobel díját (lesz még róluk is szó...).

Március 9-én tartottak egy kis megemlékezést Charpakról a CERN-ben, ahol videokonferencia segítségével Charpak is rövid beszédet mondott. Amúgy a születésnap augusztus 1-én lesz.

Végül érdemes megemlíteni, hogy a Web-hez hasonlóan, itt is leesett a világnak egy "melléktermék": a kamrák a gyógyászatban is használatosak, a PET (positron emission tomography) lelke ugyanis ez az eszköz. Mindenki, akinek időben felfedeztek egy rejtett rákos daganatot a módszerrel (például), és ezért meggyógyult, gondoljon arra ez emberre, akinek ezt végső soron köszönheti: Georges Charpak, CERN.