Megtörtént akkor a filmbemutató, amelyben a CERN létező laboratóriuma volt a fantasztikum maga. A film amúgy baromira unalmas volt (a szerző magánvéleménye), aki szereti az Index filmalázásainak stílusát, az olvassa el ott. Itt koncentráljunk elsősorban a CERN részére a dolgoknak, mert hát mégis, na.

Nem, Hollywoodban nem elképzelték a CERN-t, hanem valóban ott forgattak. A hollywood-i filmvásznon egyértelműen átjött az LHC (vagy inkább az Atlas) nagyszerűsége, és a durva az, hogy ebben a filmben a valóság egy szelete volt maga a nagy csoda. Igen, az a baromi nagy szerkezet valóban ott van, ugyanúgy. A retina szken is ott van (de nyugi, kivágott szemre nem reagál - magamat nyugtatom? ;). Már náthásra sem mindig...). Szóval a helyszín rendben van. Ami nincs ott:

• Az emberek a működő gyorsító mellett. Ugyanis olyankor az egész szerkezet halálos sugárzásban fürdik, ezért a vezérlés a felszín felett, egy hangulatos kis vezérlő szobából zajlik, széken hintázó operátorokkal.
• A detektor nyilván látványosabb kinyitva, meg hát a filmforgatáskor csak annyi volt meg belőle - működés közben egy nagy kék vasdarab az egész, azok a scifit idéző részletek el vannak rejtve.
• A protonbelövés annyira nem zajlik látványosan. Miután másodpercenként nagy számú protonnyaláb belövés történik, nyilván nem számolnak vissza gépiesen visszhangzó űrhajós hangon minden egyes esetben.
• Azok a kis hullócsillag-szerű fénnyalábok, azok sajnos nincsenek ott. Vagy ki tudja...
• Az antianyag tároló bögre sem ott van. Meg nem is úgy néz ki. A cuki kis üveghenger helyett képzeljünk el egy pár száz méter kerületű, poros betonfalak közé zárt körgyűrűt, nagy tekercsekkel, és pirosra festve, amire nagy csúnya, fényes bádogvasak vannak kötve, amelyek itt-ott jegesek, párolognak, na az a tároló "edény". Vagy rendszer.
• Antianyag az időnként akad a CERN-ben, valóban. Hogy mennyi és hogyan? Erről olvass megint Indexet.

Szóval, összefoglalva: az első öt perc tetszett a filmből, ugyanis nagyszerű érzés egy fantasztikus filmben dolgozni... Ugye?