Szépjónapot mindenkinek. A nyári szünet kissé hosszúra nyúlt, de mindegy, induljon akkor be csikorogva megint a blog, mint nemsokára megint az LHC. A blogszünettel így az LHC leállásnak is adóztunk tisztelettel. Kezdjünk akkor egy könnyed témával.

Szóval, lecsuktak egy feltételezett Al Kaida-s kollégát múlt csütörtökön Franciaországban, itt egy Index cikk róla. Pénteken jött is a körlevél, hogy bár az úriember az LHCb kísérleten dolgozott, közvetlenül nem volt CERN alkalmazott, és hogy a terroristáskodásához semmit sem tudott volna felhasználni a CERN-ből. Na most tekintsünk el attól az érdekes dologtól, hogy talán egy gyilkos terroristával ebédeltem egy asztalnál a múlt héten, de az a véleményem, hogy zavarkeltéshez a CERN kiváló célpont lehet. Az európai és a nyugati tudomány egyik zászlóshajója olyan ambíciózus célokkal, mint pl. világ teremtésének szimulációja (ahogy ezt időnként előadják), esetleg annak elpusztítása (gonosz szabadkőműves cernesek ördögi fejhangon vihogva kenik fel az antianyagot a Földre), stb. Ez pedig bőven sok egy vallási fundamentalistának. Nem beszélve arról, hogy egy merénylet itt elég szép nyilvánosságot kapna. Tehát... mi van, ha a csávó ide végül is beépült, és itt akart valamit összerobbantgatni novemberben?

A CERN biztonságról annyit, hogy áll kint a kapuban egy portás, aki integetve enged be szinte mindenkit. Eddig ez működött, remélem ezután is így lesz, terroristák, húzzatok a Déli Sarkra!

Ez a post az ECHO (a CERN szakszervezeti lapja) után született, szabadon. Tehát, röviden:

2009 május 7.: az osztrák tudományügyi miniszter (vagy mi) bejelenti, hogy Ausztria részéről akkor befejezik a kollaborációt a CERN-el.

2009 május 18.: az osztrák kancellár bejelenti, hogy mégis maradnak.

A két dátum között pedig megmutatta az új főigazgató, hogy mire is képes mint politikus. Hát sokra, ez világos. Átverte a döntés megváltoztatását, világosan kommunikálta a bulit kívülre és belülre, szóval minden elismerés kijár neki.

Na persze nem volt egyedül. Azonnal elindult egy osztrák tudósok által kezdeményezett online petíció, amely villámgyorsan eljutott szinte minden európai egyetemre, kutatóintézetbe, harmincezren írták alá pár nap alatt (köztük 16 Nobel díjas). Ebben rávilágítottak arra, hogy az osztrák tudományos élet meglehetős nehézségekkel nézne szembe a CERN nélkül (bár ezt nem konkretizálták, a politikusok meg azt állították, hogy ez pont most van így, mégpedig azért, mert a CERN elviszi a pénz nagy részét - mindegy, nagyon szívhez szóltak vele). Na igen... úgy látszik ott is nagyon megkérdezte a politika a tudományt, mielőtt döntött a sorsáról.

Aztán elkezdték beindítani a sajtókampányt is természetesen. Amit némileg megtámogatott a CERN is anyagilag :) de mire ez teljesen kibontakozhatott volna, a kancellár visszavonulót fújt. Valami olyasmi jött volna ki belőle, hogy akkor most Ausztria lesz Európa tudományos páriája, mert már a románok is beléptek, hát milyen világ lesz az? Az üzenetek nem érzelmi része ugyanaz volt, mint amit a CERN kommunikált a politikusok és a közvélemény felé: Ausztria ezzel a lépéssel nagyon keveset "keresett" volna, viszont elveszített volna "mindent" (kis dramatizálással persze :)). Ausztria ugyanis kifizette az LHC-t (részben, a maradékot meg úgyis leverték volna rajta). Van ezenkívül még egy MedAustron nevű rákterápiás központ is, amiben Ausztria és a CERN közösen dolgozik, és ez elég fontos az osztrákoknak (1200 osztrák pácienst kezelnek elég szép sikerrel évente, egy speciális ion terápiával) - háááát, ez akkor veszélybe került volna... Nem beszélve a szegény fiatal osztrák diákokról és kutatókról, akik erős hátrányba kerülnének azzal, ha csak turista belépővel látogathatnák az intézményt - akkor, amikor éppen a fizika menetrend szerinti forradalma dereng a láthatáron. Na meg hát az osztrák CERN alkalmazottakkal mi lesz, akinek a helyzete "nagyon komplikálttá" vált volna... - azaz szerződés végén nincs ám hosszabbítás, irány mindegyik haza.

Na, de most már ez úgyis mindegy, győzött a bölcsesség, Ausztria több, mint 50 év CERN tagság után marad.

Az ECHO cikke egy bekezdésnyi nagyfrekvenciás nyelvcsapkodással zárul az osztrákok irányába, amit nem írok ide, merthogy ezt 20 éve szinte egy az egyben Magyarországról írta mindenki ;) és most nem tudtam még eldönteni, hogy ez kinek jó.